2013-04-26
Túl simán telt el az elmúlt egy hét. Már naivan kezdtem rá gondolni, hogy lekerült rólam a rontás, de nem. Lehet, hogy tényleg azoknak van igazuk, akik szerint vonzom a bajt (vagy inkább generálom ahelyett, hogy birka módjára csak fizetnék mindenkinek, nem törődve annak jogosságával. Végülis ez most a trendi. A fizikai munkások, értsd termelők adják elvileg a gazdaság gerincét. Mindenki más spekuláns. És mivel én irodában ülök, ergo nem termelek közvetlenül semmit, spekuláns vagyok. A dolog szépsége hogy pont ezek a „spekulánsok” azok, akik többnyire gondolkodnak. Hiszen ha nem gondolkodnának, ki szabná meg a termelőknek, hogy mit csináljanak? Ugye egy végrehajtóhoz kell valaki, aki ki is találja, mit hogyan kell csinálni ahhoz, hogy az, működjön. De elkanyarodtam az eredeti témától. Tegnap kaptunk egy levelet a díjbeszedőtől, miszerint nagymamám, aki 13 éve elhunyt, fizesse be az elmúlt 13 évre az egyébként lakatlan háza után a kéményseprés díját, valamint a büntetést, mert a kéményseprő nem jutott be… A lakatlan házba….13 éven keresztül. Ezt egyrészt kiküldik az elhunyt részére, akinek már az örökösei is elhunytak, így harmadik vonalon 4 örökös maradt velem együtt, akik viszont az esetlegesen küldött hivatalos levelet nem vehetik át mivel azt csak a címzett (elhunyt) vagy meghatalmazottja (persze mielőtt elhunyt elfelejtett meghatalmazást adni az unokáknak) vagy a vele egy lakcímen bejelentett közeli hozzátartozója (lakatlan tehát senki nincs bejelentve) vehet át. Na mindegy. Szóval éldegéltünk békében 13 évig, mígnem egyik unokatestvérem kapott egy számlát a díjbeszedőtől, akik kedvesen tovább passzoltak a kéményseprőkhöz. Ma hívom a kéményseprőket, akik elmagyarázták, hogy ott bizony az ő nyilvántartásuk szerint van négy kémény és nincs, mese fizetni kell utánuk. Ráadásul a szerződő (nagymamám) mivel nem engedte be őket egyik évben sem, még meg is bírságolták. Kérdezem hogy lehetne ezt a mizériát lezárni mert valószínűleg az elkövetkező 13 évben sem fog a kéményseprő bejutni, vagy ha be is jut valami csoda folytán, biztos nem fogja alá írni azt a nyilatkozatot amit elő teszek miszerint saját felelősségére lép be a házba mivel életveszélyes állapotban van (megroggyanva, tető beszakadva hiszen egy 80 éves parasztházról beszélünk) Szóval a kéményseprő vállalat szerint a megoldás, elbontani a kéményeket, szakvéleményt kérni hogy szabályosan el lett bontva, és ezt így beküldeni nekik. Egyrészt senki nem vállalja, mert életveszélyes a ház, másrészt 20 éve építési, bontási, átalakítási tilalom van az egész utcaszakaszon az önkormányzat részéről így bontani nem lehet és nem szabad. Nos, erre már nem volt ötletük, akkor bizony fizetjük a kéményseprés, illetve az éves büntetések díját mivel a lakatlan házba senki nem fogja beengedni a kéményseprőt. Ez tipikusan a saját farkába harapó kígyó esete. Hogy megszűnjön, a szerződés le kell bontani. De az önkormányzat nem engedi lebontani. Akkor most az önkormányzat felé küldje a számlákat? De ugye azt sem tehetem, mert nem vagyok szerződő. Ahhoz hogy szerződő légy, ki kell fizetni az eddigi bírságot. De ugyan ki az az idióta, aki a nevére íratja a kéményeket, tudván hogy ameddig a ház magától össze nem omlik, a kéményseprők bizony számlázni fognak. Marad a felállás hogy ők számláznak egy igazoltan (halotti anyakönyvi elküldve) elhunyt ügyfél nevére és mivel az elhunyt ügyfél tulajdonában nincs ingatlan, hiszen azt azóta már 2+4 ember megörökölte, terhelni sem fogják tudni mire.

A második menet még szebb. Ez a fővárosi közterület fenntartó, magyarul a kukások. Náluk a 23 éve elhunyt nagyapám az ügyfél és a felállás ugyanaz. 13 éve nincs fizetve a kuka így szépen dagad a tartozás. Az ugye nem esett le hogy 13 éve nincs kuka sem a ház előtt, de ez nem lényeg. Ha ott a kocsi, akkor bizony fizetni kell. Itt első körben kérték, hogy igazoljam, hogy jogosult vagyok eljárni nagyapám nevében. Vázolva a helyzetet miszerint 23 éve elhunyt nagyapámnak a 13 éve elhunyt nagyanyám, akinek a 7 éve elhunyt apám és neki én vagyok az örököse, az okos kukások megoldása, szerezzem be az összes hagyatéki végzést lépésről lépésre és azzal igazolva van és válaszolnak. Szerencsére másnapra rájöttek ennek abszurditására és a megoldás az volt a részükről, hogy fizessük be a közel 100.000 forintot, mert ők ezt már bíróágra vitték 10 éve, amire be is idézték nagyapámat, ám mivel neki a tárgyalás idejében épp a keresztúri temetőben volt halaszthatatlan dolga, és ki sem mentette magát, jogerőre emelkedett a követelés és ki is adták behajtásra. Ám mivel a behajtó nem találta otthon, ez most jegelődik. A helyzet ugyanaz. Ők majd ráterhelik a 23 éve elhunyt nagyapám nem létező vagyonára/ingatlanjára. Mivel én nem értesültem erről eddig, biztos, hogy a büntetéseket/kamatokat nem fogom kifizetni. A halottikat elküldtem, a szitut leírtam, a labda most náluk pattog.