2012-03-29
Hmm. Költözés, minkahely váltás mifene kissé behavazta kis életünket. Azért történt egy és más az elmúlt hónapokban, túlnyomó részben pozitív irányba.

1. Kezdjük ott hogy az évet új munkahelyen kezdtem. Nevezhetném álmaim munkájának is, de nem szívesen merülök szuperlatívuszokba. Jó munka, nem stresszel, jó környezet, odafigyelő és motíváló cég, folyamatos fejlődés és még meg is lehet belőle élni. Mi kell még? Szerintem munka téren az emberek többsége erre vágyik. Kiszámítható cég kiszámítható fejlődési lehetőség.

2. Végre valahára, pár hónapos szívás után feleségem megkapta a tartózkodási kártyát amivel most 5 évig a budafoki út környékére sem kell mennünk. Nem volt egyszerű de tüléltük. Szóval a bürokrácia nem bevehetetlen vár, csak időnként aránytalanul nagy befektetett energiát és türelmet kíván.

3. 37 évesen, 20 év albérletezés után végre megvettünk életünk első saját lakását. Hála az ingatlanpiac mélyrepülésének, elérhető közelségbe kerültek olyan ingatlanok amikről 5-6 évvel ezelőtt álmodni sem lehetett volna. Példának hoznám fel azt a lakást amit mi vettünk, 2006-ban építették, akkor 22 millió volt az ára ÜRESEN. Most 15-ért lehetett megszerezni FULL BÚTOROZVA gépesítve klímázva stb stb. Kicsit sajnálom is az előző tulajdonosokat, mert annyi befektetett év és pénz után így kellett kiszálniuk a lakásból bukóval, ráadásul önhibájukon kívül. Mint megannyi lakáshiteles az elmúlt pár évben, ők is bebukták a munkát, egészségügyi gondok stb stb, és habár forinthitelre vették, a törlesztő már így sem volt kitermelhető a caslád számára. Így maradt az eladás és az albérlet. Nekünk viszont ezzel együtt lehetőségünk lett saját kecóra, igaz így is részben hitelre, de akkor is. Ezt már lehet alakítani saját igényeknek megfelelően, nem kell főbérlő engedély, nem kell attól parázni hogy a szomszédok hívogatják a főbérlőt hogy kutya van a lakásban.. Csak élünk benne :)

4. Részben pozitív. Nem is a Magyar bíróságok gyakorlata lenne. Mint emlékezetes, volt tavaly egy albérletes balhénk ahol a tulajdonos nem teljesítette a szerződésben foglaltakat, nem adta vissza a kauciót, így erről kiment egy közjegyzői fizetési meghagyás, majd bírósági szakaszba tereltük az ügyet. Ugye mi beadtuk a PKKB-nek (Pesti Központi Kerületi Bíróság) ahol ahogy az lenni szokott, lassna őröltek a kerekek és csak vártunk vártunk. A héten kaptam visszajelzést az ügyvédtől hogy a PKKB illetékesség hiányában (WTF!) továbbította az ügye a Csepeli bíróságra, ahol most a bíróság küldött ki fizetési meghagyást az Ariana Bautex részére. Ha ennek is ellentmond, csakúgy mint a közjegyzői felszólításnak, akkor találkozunk a bíróságon. Ha nem, akkor rövid úton (rá nézve relative csekély többletköltséggel, mert így csak egy ügyvédi munkadíj van benne zéró tárgyalással és zéró kamattal) rövidre zárható az eset. Feltételezem hogy a közjegyzői meghagyásnál még nem vette komolyan a cég hogy bíróságra visszük ilyen relative kis összeg miatt. Most meglátjuk hogy állnak hozzá. Bár ismerve az ürgét, már csak a vicc kedvéért is bíróságra fogja vinni. Én pedig értem a viccet :)