2007-11-21
Nos tegnap reggel vagy inkább hajnalban annak rendje és módja szerint megérkeztem Pekingbe egy kedves ismerősömmel. Kicsit gáz volt mert a több mint 9 órás repülőút ahhoz túl rövid volt hogy pihenjen az ember, ahhoz pedig túl hosszú hogy élvezze. MIndenesetre mindig izgalmas érzés a föld forgásával szemben repülni. Szinte kétszer olyan gyorsan kel fel a nap.A délután felszállás után pár órával már koromsötétben repültünk. Hajnal 4 környékén mentünk el Ulaan Baatar felett ami furcsa érzés volt tekintve hogy ott van valaki aki nagyon kedves nekem, én pedig alig 12 kilométerrel felette suhantam el. Tudom tudom ebben semmi különleges nincs, de akkor is furcsa. Gondoljunk csak bele hogy összement a világ. 100 évvel ezelőtt még heteket vagy hónapokat utaztak az emberek akik Ázsiába akartak eljutni. Manapság meg alig 9 óra és a bolygó túlsó felén találod magad. Persze 5-ik alkalommal ezen már annyira nem lepődik meg az ember de engem még mindig ámulatba ejt a dolog. Nos sikeresen megérkeztünk, semmi nem veszett el, semmi nem törött össze, még a 2 üveg tokaji bor is túlélte az utazást :) Megérkezés után pénzváltás, telefonkártya vásárlás, némi kaja, aztán nyomás a buszhoz ami behozott minket a Pekingi központi pályaudvarhoz. Ezt a taxi kb 200 yuanért tette volna meg, busszal 30 yuan :) (mellék információ a következőkhöz. 1 yuan kb. 24 forint) Na pályaudvarnál leszállás, keressünk taxit. Hozzátartozik hogy ha a Kinaiak külföldit látnak akkor elkezd a szemük előtt pörögni a dollárjel. EZt csak fokozza ha bőröndökkel látja. Egyből ugrott is oda egy "segitő" ki elvisz minket a szállodába potom 90 yuanért (a taxi alig 30 szokott lenni)AZ már csak ráadás hogy a srác egy biciklis "fuvarozó" volt. Hogy hogyan képzelte el hogy elvisz kettőnket poggyászokkal, máig rejtély maradt, és az is marad. A lényeg hogy annyira erősködött hogy kijelentettem kocsival megyünk és 30-nál többet nem vagyok hajlandó adni. Ahogy vonultunk a poggyászokkal, nyomunkban a sráccal aki még mindig alkudozni próbált, utitársam kezdte unni a dolgot. De hát ilyen világ ez. Beérve a taxisok közé, a srác csak nem adta fel. Kérdezték tőle a többiek hogy hova mennénk és mennyit mondott nekünk. Szerencsére ezt értettem igy nem lepődtem meg azon hogy a taxisok egy része "a feketék" ugyanazt a 80 yuanes árat mondták mint a srác, a másik felük pedig hogy ne haragitsák magukra a kollegákat, inkább azt mondták hogy nem visznek el. Jött több sofőr, ajánlották a 80-at, én tartottam a 30-at és mondtam hogy akkor inkább megyek gyalog. A végén egyik belement hogy 40-ért elhozott minket. (tudtam hogy ez lesz). Szálloda kipakolás és laza pihenés után délután kimentünk a városba bevásárolni valamit mert azért enni is kell és a szobában nem volt kaja. A belváros északnyugati felében van egy Walmart üzletközpont. Csupán némi taxizás és 2 metróvonalnyira ami a csúcsforgalomban külön élmény tekintve hogy itt a tömegnek nem lehe ellenállni. Csak sodródni velük. Egy fullos bevásárlókocsit megtöltöttünk kajákkal piákkal (sajtok, viz, kókusztej pár liter, mandulalé diólé, tej, kimcsi, baozi, egy sült kacsa, péksütemények, gyümölcsök, sör, édesség, egy kis rizspálinka, gyors levesek) hogy csak a nagyobb tételeket emlitsem. Az egész volt cirka 200 yuan. élvezet itt vásárolni :) Vissza a szállodába ilyne cekkerekkel már nem kockáztattuk meg a metrót ezért taxit kerestünk de az sem volt egyszerű tekintve hogy a taxisok egy része nem tudta hol a szálloda, egy másik része nem tudta elolvasni a mellékelt térképet, de volt aki csak annyit mondott hogy nem visz el mert túl messze van :) Érdekes felfogás. A végére csak találtunk embert aki hazahozott minket. Este nasi a szállodában és éjfélkor már mentem aludni. De ugye a biológiai óra nehezebben verhető át ezért hajnal fél 5-kor már csak forgolódtam az ágyban. Felkelés, kajáljunk. Akkor talán tudok még aludni. Ez sem segitett :( Most helyi idő szerit reggel 8 van. Otthon hajnal 1 és habár érzem a hajnal 1-et mégsem tudok aludni. A mai program elvileg csavargás és vásárlás lesz, tekintve hogy Pekingbe jöveteleim alkalmával szinte mindig üres bőrönddel jövök hiszen igy könnyebben lehet összeállitani a ruhatárat az időjáráshoz. MOst sem történt ez másképp. Habár hoztam pár meleg cuccot erre a 3 napra (de minek hiszen pénteken megyünk Shanghaiba) de annyira jó az idő hogy bátran alszok nyitott ablak mellett ami azért novemberben még Pekingben is szokatlan dolog.