2007-11-24

Az elmúlt pár nap feszitett tempó okán, valamitn hogy eléggé rosszul aludtam, nem sok időm / energiám volt irni. Az igazat megvallva most is csak fél órám maradt mert kell indulnom a Hongqiao reptérre a tolmácsunkért negyed 3-ra. Tegnap megérkeztünk Shanghaiba. A sors iróniája hogy a reptér a nyugi felén van a városnak, a szállás pedig a keleti Pudong negyedben, de sebaj. Szoba elfoglalva, minden szép minden jó. Egyik első meglepetés délután ért ugyanis telefonálni próbálva figyelmeztetett az operátor hogy hamarosan lemerül az egyenlegem. ÁÁÁ gondoltam hülyeség hiszen 250 yuanes kártyát vettünk még Pekingben, de nem. Délutánra teljesne lefogyott a kártya úgyhogy nincs mese, menni kellett venni töltőkártyát. Utána próbáltam még aludni, de persze ez nem jött össze. Pedig jól jött volna, tekintve hogy előző éjszaka alig 2 órát aludtam. DÉlután kimentünk feltérképezni a környéket, kaját, vizet venni, utána irány a város. A térkép szerint egy köpésre van tőlünk az egyik metróállomás, de azt egy óra sétával sem sikerült megtalálni. Ellenben betévedtünk lakóparkba, eldugott utcákba és minden haszontalan helyre, mig a végén feladtuk és mentünk taxival. Emlékeim szerint a Xujiahui metróállomás környéke igen szép és mozgalmas igy este ezért az volt a cél. Hát nem is csalódtam, de lehet hogy ezt kipihenve érdemesebb lett volna meglátogatni. Ma végre sikerült kipihenni magam. Több mint 10 óra alvás után végre megint kipihentnek és embernek érzem magam. Kinai segitőnk telefonjára ébredtem mert késik a gépe fél órát, majd kaptam még egy SMS-t hogy még 40 percet késik a gép. DÉlelőtt kimentem bevásárolni tejet, tojást, húsokat mert enni ugye kell (üres zsák is felborul) KÖzben ügyfelelmnél is hasonló gondok jeletkeztem a telefon balance körül úgyhogy majd délután hozok neki is feltöltőkártyát. Elég mozgalmas napnak nézek megint elébe. Reptér, pénzváltás, mifene, és este lesz itt egy lakásavató buli amit egy itt élő Magyar pár rendez. Arra mág beugrok aztán jün a jól megérdemelt pihenés. Lassan el is kezdek készülődni úgyhogy ennyi jutott mára.