2007-19-20

Hosszú szünet után ma egy mulatságos történettel tudok szolgálni. Munkám miatt Pécs felé vetett a sors mikor az M6-os autópályán találkoztam NFS-el. Na nem a közismert Need for Speedre kell gondolni, bár talán még ez a név is illene emberünkre. Inkább nevezzük őt Nagyon Fontos Sándornak. Történt ugyanis úgy dél környékén hogy békésen utazgatva az M6-on Batta környékén mindkét sávban két teherautó tökölt egymás mellett. Sebaj gondoltam. Idő mint a tenger, mögöttük velem együtt sávonként két két autó. Míg egyszercsak az előttem lévő JéGéGé-539-es rendszámú fekete golf gondolt egyet és elindult a leállósávban előzni. Gondoltam lesz itt még valami, ezért telefon kamera kézbe hát vegyük fel. Tán még jól jön. NFS miután beelőzte a kamiont jobbról, nyomott neki egy kövér féket aminek következtében a kamion vészfék, és bár nem tudom mi történt elöl de a mellette levő kamion is vészfék elakadásjelző, mi többi autós pedig mögöttük csikorgó kerekekkel csúszka a pályán. Vérnyomás a plafonon, mivel nem sokon múlott egy csoportos közeli élmény. Telcsi még mindig a kézben, gondoltam emberünk fog még valamit művelni itt ma, ezért miután rendeződtek a sorok, mentem tovább a pályán és lám, pár perc múlva beértem emberünket aki halálos nyugalommal kavargott a pályán. Telefon a kézbe, gondolván ha csinál valamit, legalább az arca meglegyen. Melléérve és felvéve, emberünk ezt észrevette és izgatott követésbe kezdett amit méla egyhangúsággal konstatáltam hiszen az én lelkiismeretem nyugodt, én nem csináltam semmit. (azt semmi törvény nem tiltja hogy az autópályán telefonnal kamerázzak a vakvilágba) Dunaújvárosba kiérve ugye ott van egy lámpasor ami történetesen piroson állt. Emberünk mögém, kocsiból kiszáll és bekopogtat, kezében telefonja (gondolom épp vonalban volt valakivel mivel mint mikrofont tartotta felém)  majd az alábbi párbeszéd következett.

-          Mit kamerázol?

-          Az autópályán előadott mutatványát melyben jobbról előzve a kamiont majd befékezve mögötte majdnem összekoppantunk páran. Nos ezt vettem fel. Miért?

-          Akkor azt most vagy te törlöd le vagy én.

-          Személy szerint inkább a harmadik utat választanám és a felvétel a telefonban marad. Talán van ellenvetés?

-          Ehhez nincs jogod hogy a belegyezésem nélkül kamerázz.

-          Ez tudtommal nem sért semmilyen törvényt. Kivéve ha a felvétel megjelenik írott vagy eletronikus formában a nyilvánosság előtt.

-          Megtalállak kisgyerek!

-          Egyrészt nem emlékszem hogy tegezőviszonyban lettünk volna valaha is, másrészt önnek is további szép és balesetmentes napot.

 

És ezzel el is indult a sor lévén hogy a lámpa közben zöldre váltott. Haladunk nyugodtan békében, szól a zene a kocsiban, emberünk csak mögöttem halad, közben serényen telefonál. (az ő dolga). ha lassítok ő is lassít, ha előzök ő is előz, gondoltam hosszú még az út Pécsig. Az idő múlik, a téma nyúlik, mígnem beérünk Paksra ahol útépítés miatt feltorlódott sor áll. Tükörben látom emberünk köti ki az övét, gondoltam lesz itt még monológ, ezért a tartóban telefon hangrögzítés bekapcs. Emberünk megint mellém jön bekopog, ablak lehúz.  Emberünk kezében a telefonnal csinál egy képet rólam amihez mosolygok mert ugyebár fényképeznek.

   

- Na most kvittek vagyunk.

- Az lehet, csak én a mosolyon kívül semmit nem csináltam, az meg ugyebár még nem törvénybe ütköző cselekedet.

- Figyelj kisbarátom. Nekem nagyon fontos kapcsolataim vannak. A rendészeti miniszter, a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány közvetlen ismerősöm.

- Ehhez őszintén gratulálok. Én csak egy szervizes vagyok. Nem ismerem a fent említett emberek közül egyiket sem.

- De nekem vannak ám maffiakapcsolataim is.

- Ehhez meg külön gratulálok, bár én ezt nem hangoztatnám annyira. Ellenben nekem kiskoromban volt LEGO-m és szemüvegem, bár nem tudom hogy ennek most mit kellene jelentenie,  hiszen ettől még a szabályok vonatkoznak magára is és rám is.

- Úgysem tudsz semmit tenni mert 35 éve vezetek és még soha nem volt személyi sérüléssel járó balesetem.

- Ez a sikersorozat a mai mutatványt figyelve nem biztos hogy magán múlott.

- Figyelj. Ha ez a felvétel kikerül bárhova, ott ül mellettem az Albán barátom, majd beleereszt a fejedbe egy sorozatot az UZI-val.

- Köszönöm az interjút (és lekapcsoltam látványosan a felvételt a telefonon majd azzal a gombsorral hazaküldtem magamnak e-mailben)

- Mit csinálsz most?

- Az iménti monológját épp most küldöm haza a mailboxomra. Aztán a kérésének megfelelően kitörlöm a telefonról.

- Megtalálunk kisfiú! (majd visszaszállt a kocsiba és elindult a sor)

 

Ezután emberünk még egy darabig előttem ment majd elfordult Szekszárd irányába. Végülis a Balkánon vagyunk vagy mifene.