Home

Álhírekre való fogékonyság

Előre bocsátom, képzettség hiányában nem értek a kérdéshez. Ezért kérem pszichológus, vagy szociológus ismerősök segítségét azt illetően, hogy jól látom-e az összefüggéseket. A téma, az összeesküvés elméletek illetve az álhírekre való fogékonyság. A közelmúltban, az internet és ezzel az információ terjedésével arányban felkapott téma lett az összeesküvés elmélet, amelynek alapját a lenyomozhatatlan források, álhírek (HOAX-ok) adják. Ez egy elég megfoghatatlan gerinc, mivel mindenki tudni véli az igazságot, és mindenki annak ellenkezőjét. Szerencsére napjainkban a google és más keresőknek köszönhetően e hírek valóságtartalmának kiderítése már nem kíván informatikus vagy akadémikus végzettséget. Ha az ember alapvetően kétkedő, egy idő után kialakul egy olyan képesség, amit én “álhírcsengőnek” nevezek. Lényege hogy a hír témája, tárgya vagy szerkezete alapján bekattan valami, ami arra késztet, nézzek utána annak, valóságtartalmának, mert vagy túl hihetetlen, vagy, mert túlságosan próbál arra hajazni, hogy hihető legyen. De vajon miért hajlamosak az emberek elhinni ezeket a már már mesébe illő sztorikat (chemtrail, gyíkemberek, gonosz háttérhatalmak, globális összeesküvések, veszélyes migránsok…) gondolkodás nélkül? Mint tudjuk az emberekben a veszélyérzet egy evolúciós folyamat során. Ez nem egyik napról a másikra történt. Mára már akár tudat alatt, reflexből ráérzünk arra, ha valami veszélyt jelenthet. Az álhírek hasonló téma, csak a jelenség még túl új arra, hogy természetes reakció épüljön ki az emberekben. Ez egy teória. A másik, ahogy látom, ezekre a jelenségekre jellemzően (nem kizárólag) azok az emberek, fogékonyak, akik valamilyen okból kifolyólag úgy érzik, nem ők irányítják maguk életét és erre jó magyarázatot adhat egy kollektív ellenség kreálása. Így egyrészt megoldódik a kérdés, másrészt kialakítja az érzetet, hogy valami különlegesnek, valami titkosnak a tudói vagyunk. Hogy a többséggel ellentétben mi birtokoljuk a bölcsek kövét, ezzel felértékelve önmagunk jelentőségét és ilyen módon némi önbizalomra tehetünk szert. Ezt támasztja alá két, a Time magazinban megjelent tanulmány is. (bővebben itt: http://time.com/3997033/conspiracy-theories/?xid=tcoshare&utm_content=buffer9d59f&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=buffer )
Ezt az elvet követve már érthető miért nem akarnak ezek az emberek utána járni a tényeknek. Egy csoportot, egy eszmét vakon követni egyrészt kényelmesebb, másrészt megóv minket a csalódástól azt illetően, hogy amiben eddig hittünk, az darabjaira hullik ezáltal újra “kiszolgáltatott kisemberek” legyünk. Ergo a kockázat felelősségének elkerülésére jó módszer követni egy eszmét a felelősség vállalása nélkül, hiszen az mindig jó indok lesz, hogy “de hát másik 1000 ember is ezt mondta, tehát nem én voltam hülye”. Ez jellemzően azokra a társadalmakra jellemző ahol bizonytalan környezet alakul ki. Legyen az terrortámadás, pénzügyi válság, környezeti katasztrófa, migrációs válság, de hogy ne menjünk messzire vörös iszap katasztrófa, szélsőséges kánikula vagy épp túl sok csapadék. Mivel az emberek úgy érzik, ezeket nem tudják irányítani, kell keresni egy ellenségképet, akire rá, lehet húzni az ellenség zsákot, és máris minden titkok tudójává válunk. Ráadásul egy szűk kiválasztott csoport tagjaként. A tanulmány kitér ennek az ellenkezőjére is, miszerint ha úgy érezzük, a magunk urai vagyunk, a magunk életét, környezetét irányítjuk, kevésbé válunk fogékonnyá az álhírekre. Böngészve a netet és az álhírek támogatói illetve szkeptikusok profiljait kirajzolódik egy kép miszerint a támogatók főleg a szerényebb környezetben élő, főleg a csaját környezetükben élő, és / vagy alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező emberek körében népszerű alátámasztva ezzel a fent vázolt kiszolgáltatottság érzését. Kimondhatjuk-e egyértelműen hogy az erre való fogékonyság egyenes arányban van az önbizalommal? Ha kizárólag a tanulmányokra hagyatkozunk, akkor az mondanánk, igen. De a kép ennél árnyaltabb ugyanis szerintem figyelembe kell venni az önbizalom forrását is. Lássuk a devizahitelesek tízezreit, akik külső nyomásra meg vannak róla győződve, hogy az ő szerződésüket idővel úgyis érvénytelennek mondja ki a bíróság és ezen önbizalomtól vezérelve már hónapok-évek óta nem fizetik a törlesztőt mondván, idővel kiderül az igazság. Ez egyfajta önbizalom, de nem saját tapasztalatokon alapul. Inkább egy kollektív tudat részeként tekintik magukra érvényesnek. természetesen, ha ez nem jön be, akkor jöhet egy rajtunk kívülálló ellenség a képbe, amire fentebb utaltam. Vagy egy elrugaszkodott példa. Autóvásárlás. Van egy tipp-top autó 10 éves 200.000 kilométerrel, és van egy csoffadt 10 éves autó 50.000 kilométerrel. Mit választ a többség? Persze az 50.000-es autót, mert jó hinni abban, hogy mi vagyunk a jobbak, mi fogjuk ki a tutit, míg a sok lúzer majd megveszi a 200.000-es autót attól függetlenül, hogy mi magunk is beleteszünk a kocsiba 200.000 kilométert 10 év alatt. Erre az emberi reakcióra hajaznak a radikális csoportok is (fegyverbe, fegyverbe) hogy egy szűk kiválasztott réteg majd megvédi az országot a vizionált ellenségtől és most itt a nagy lehetőség, hogy ennek a szűk hősies csoportnak a tagja legyen az egyszeri ember is. Erre hajaz a politika is jelenleg. Keress egy ellenséget, majd mutasd be magad, mint megmentőt, aki majd megvívja a harcokat. Ha már elhal a téma, keress egy új ellenséget (IMF, drogosok, buzik, hajléktalanok, külföldi multi, zsidó, Brüsszel, bankok, rezsi, háttérhatalom, USA, IMF, migránsok, norvég civilek, Soros György, baloldal, liberálisok, Gyurcsány Ferenc) a teljesség igénye nélkül, és hirdesd ki hogy újabb harcot vívsz és ameddig ezzel nem állsz le, addig maradnak követőid akik hőz vezérként fognak tisztelni. Hangsúlyozom, esélyes hogy tévedek, de vitaindítónak mindenképp érdemes a téma.

Korrekt ügyfélkezelés

2015.11.26.

Azért néha történnek olyan kellemes dolgok is, amik egy kicsit megalapozzák bennem az érzést hogy ha lassan is, de mégis közeledünk úgynevezett, kultúrált ügyfélkezeléshez.

A történet röviden. Úgy döntöttünk, TV-nket lecseréljük aminek keretében eladjuk az eddig megelégedettséggel használt TV-t. Bogarászva a netet, a Media Markt-nál találtam egy 160k-ról 130-ra leárazott Samsung Smart TV-t. Tekintve hogy a Skype nálunk kardinális kérdés, és egyértelmű választ nem találtam arra a kérdésre hogy ez az TV támogatja-e, elkezdtem csevegni a Samsung ügyfélszolgálattal, ahol némi nyomozás után azt a választ kaptam hogy “Igen. A Skype támogatott a kiszemelt TV-n.” Nosza befoglaltam a TV-t és nem kis pénzért hozzá a kamerát. Este elgurultunk és megvettük. Kicsomagol, összerak, konfigurál, de hoppá! Skype az sehol. Sem előtelepítve, sem a SmartHUB-on. Kis kutatás a Skype háza táján, és igen. Egyértelműen fel van tüntetve hogy ez sajnos az én sesetemben nem támogatott. Agyam nem kicsit elborult egyrészt a feleslegesen megvett TV, másrészt a felesleges kamera miatt. (A TV-t a Samsung, a kamerát pedig a Media Markt ajánlotta a konfighoz). Reggel 8-kor telefon Samsung felé akik vállalták hogy benéznek a TV-be és felteszik nekem a Skype-ot. Egy óra múlva hív a technikus hogy “háát sajnos nincs jó híre nekem, ugyanis ez a TV nem támogatott”. Azt látja ő is miről folyt a chat tegnap, és sűrű elnézések közt elnézést kért a dezinformációért. Egyúttal tudatta velem hogy csak három kategóriával feljebb lévő TV támogatja ezt a funkciót. Ilyenkor jön az egyértelmű kérdés “Nos akkor hogy tudnánk megoldani ezt a problémát? Mert ugye LG vonalon lenne ebben a kifizetett árban olyan TV ami tudja teljesíteni azt amire nekem szükségem van.” A válasz meglepett. Kért egy kis türelmet. Egyeztetnek a Media Markttal a megoldás illetően és visszahívnak. Fél óra múlva csörög a telefon, a vonal túlsó végén a Samsung. Arra kértek hogy hívjam a MM webshop ügyfélszolgálatot és hivatkozzak rájuk. Megtörtént. Ügyfélszolgálat felhív, probléma elmond, hozzátéve hogy ez az összeg amit hajlandó vagyok az ügyre szánni mindamellett hogy egyrészt a Samsung, másrészt a MM miatt állt elő ez a helyzet. Természetesen elnzést kérve, kértek egy kis időt, de egyeztetniük kell az illetékesekkel. 10 perc múlva telefon MM-tól hogy be kellene csomagolni a TV-t és visszavinni a boltba ahol vettem. Ott le egyeztettek mindent és ráfizetés nélkül megkapom azt a készüléket amit a Samsung ajánlott (megjegyzem közel 50.000 forinttal magasabb a listaára.)
TV becsomagol, odamegy, helyzetet felvázol, már tudnak rólam, semi gond. Megírják a jóváíró papírokat az ügyfélszolgálaton, addig az eladók összeszedik a jóváhagyást is. 5 perc múlva már hozták is a megfelelő TV-t. Csak egy kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban. Manapság nagy divat lett a külföldi multik szapulása a “nemzeti boltokkal” szemben.
1. Vajon melyik sarki elektronikai kisbolt vállalta volna be egyrészt hogy elismerje, hibázott?
2. Másrészt nem csak beismeri, hanem megoldást is nyújt azért hogy az ügyfél elégedetten távozzon.
3. Még akkor is ha ez neki pénzbe / vesztett profitba kerül?
Mert simán megtehették volna hogy “nesze itt a pénzed. Na húzz el szépen!”
Tanulság? Az nincs. Talán csak annyi, hogy ha megfelelően állunk a dolgokhoz, akkor job megoldások hozhatóak ki mint amit a puszta jog diktál.

 

 

Magyar Állam újra betett.

2015.10.08.

Hmm hol is kezdjem. Rohadjanak meg a törvényalkotók? Nem. Rohadjanak meg kétszer. Mire végre találsz egy korrent bankot, kötsz egy lakáshitel szerződést 8 évre és mivel biztonsági ember vagy 10 évre kötöd a kamatperiódust, szépen hátradőlsz mert tudod mennyit fogsz fizetni a hátralévő időben. Ezért kötöd újra 2014-ben a régi lakáshitel szerződésed ami 1 éves kamatperiódukban ketyegett, és  vállalod a legmagasabb, 7%-os THM-et. Erre most életbe lép a 2014. évi LXXVII. törvény, ami szerint a bank köteles módosítani a kamatperiódust az alábbiak szerint. Amennyiben a szerződés 2014. Június 27-e előtt köttetett, (az enyém június 11) és hátravan még több mint 16 év, a kamatperiódus 5 évre, ha 9 és 16 év között van akkor 4 évre, ha 9 évnél kevesebb van hátra (nekem 7 év) akkor 3 évre módosul. Ellenben a bank nem módosíthatja a közjegyzői okiratban vállalt kamatot (sem felfelé, sem lefelé).  Magyarul fizethetem továbbra is a 7% kamatot, Mellette 3 évente változik a kamat mértéke nem is akármennyivel. A változás mértéke az 5 éves állampapírpiaci referenciahozam szorozva 1,25-el. Egyszerűsítve, ha 3 év múlva a referenciahozam 1% lesz akkor a mostani 7%-os hitelem kapásból 8,25%-on fog ketyegni. A realitások talaján maradva, ez most 3,5% tehát ha most lenne a fordulóm a kamatperiódusban akkor 3,5*1,25+7= 11,38%. Pont ennyire ugrana a hitelkamatom, és fog is ha valami csoda nem történik. Ergo ha valami baromságot csinál az állam (folyamatosan csinálja) és elszállnak a referenciahozamok, hiszen a pénzéhség nagy úr, akkor azt a kollektív bűnösség elve alapján én is megszívom, mert ezt írja elő a törvény. És valahogy mindezt pont 3 évvel a következő választások előtt. Miért gondolok arra hogy 3 év múlva a kampány egyik fő mondata lesz hogy “majd a szocik miatt emelni kell az állampapírpiaci hozamokat és azzal a csúnya bankok is emelik a kamatot”? Meglesz a régi-új ellenség aki ellen lehet harcolni.
De most komolyan. Egy (több tízezer ha nem százezer) közjegyzői okiratot az állam törvénnyel, visszamenőlegesen módosíthat? Milyen alapon módosít az állam magánjogi szerződéseket?
Újfent gratulálok az agyatlanoknak akik ennek a csürhének adtak felhatalmazást például erre is L
Csavar a dologban, ha most újra kötném a szerződést (lezárási díj, új szerződés, új értékbecslés, új földhivatali bejegyzések, új biztosítás) akkor lehetne 7 évre 10 éves kamatperiódussal kötni hiszen mint az elején említettem, a törvény csak a 2014.06.27. előtt kötött szerződésekre vonatkozik. Ebben az esetben persze megint a biztonság tudatában ülhetnék addig ameddig az állam nem hoz egy újabb törvényt hogy “most ez a 2015.12.01. előtt kötött szerződésekre is vonatkozik).

Célegyenesben :)

2015.09.23.
Csak egy rövid post. (nem is tudom miért kezdek bele egyáltalán)
Szóval a 4 azaza NÉGY!! Éve húzódó polgári peres ügyemre a jelek szerint pont került. Év elején megszületett az elsőfokú határozat, ahogy számítani lehetett rá megnyertük csont nélkül (értsd a másik fél egyetlen követelése sem megalapozott). Viszont ahogy számítani lehetett rá, emberünk meg fellebbezte, így került tovább másodfokra. Mivel nyáron ítélkezési szünet forog fent, őszig semmi nem történt. Pontosabban annyi történt hogy a központi nyomozó főügyészség az előző postban említett fenyegetésre meghozta a határozatot amiben kifejtették hogy szerintük ez nem is fenyegetés, hanem csak egyfajta vágy kinyilvánítása. Pff. Na köszönöm. Béke poraira. Kíváncsi vagyok, ha odamennék mondjuk egy politikushoz és előadnám hogy én hamarosan kiírtom a casládját, vajon az is „vágy kinyilvánítása” lenne-e. Borítékolom a választ. Szóval lement a másodfok is, leült a bírónő és a két ügyvéd, a bírónő elmondta hogy az elsőfokot hagyták helyben, ügy lezárva, pont. Most ugye megy majd a fizetési felszólítás aminek úgysem fognak eleget tenni, (újabb időhúzás) utána mehet vágrehajtóhoz, azt is tudjuk ők milyen gyorsan dolgoznak. Reméljük addig azért nem csődöltetik be a céget. Ha meg mégis, azzal külön büszke leszek magamra hogy ennyivel sikerült ezt elintézni
J